AZ IGAZSÁG NAPJA! MINDEN MEGGYILKOLT ÁLLATÉRT!  A LÓGYILKOS PERE 2. FORDULÓ 

 MEGHÍVÓ + SAJTÓMEGHÍVÓ !  2011. Szeptember 09.. reggel 9.00 órakor BUDAÖRSÖN a Koszorú u 2. szám alatti bíróságon lesz a LÓGYILKOS PERÉNEK 2. FORDULÓJA.  GYÜLEKEZŐ: 8.30 órától

A 2011. júniusi tárgyalás első köre több száz állatvédő és a teljes magyar média jelenlétében zajlott.

A több órás nyílt tárgyalás mégsem vezetett ítélethez, mert a bíróság – vélhetően tekintettel a nagyérdeklődésre – elnapolta azt.

Vígyázat! Megható!

Együgyű monológ a kutyaszívről

Nehezen szánom rá magam hogy a lelkemen könnyítsek

S meggyónjam önmagamnak dadogó szavakkal a bűnt

Mert bűnnek számít e kemény és harcoló korban a részvét

Ha nem arra való s elismerten szomorú tárgyra pazarlod

Mint amilyen az emberi balsors és munkanélküliség

Láttam meghalni kórházban és harcban és vesztőhelyen is

Embertársaimat és megesett hogy meg se sirattam őket

Szórakozottságból vagy mert túlságosan figyeltem rájuk

Önmagamat képzelve helyükbe s önmagát nem siratja az ember

Még a haldokló körül is csak a rokonok sírnak ő maga nem

Erre hivatkozva kérek feloldást a gyenge és ostoba tettért

Amit azzal követtem el hogy én aki sírni nem szeretek

S nem is sírtam már régen most mégis elpityeredtem

Kimulni látván borzas kis pincsimet bizonyos Tomi nevűt

Hogy történhetett ez szeretném valahogy elmagyarázni a dolgot

Úgy tessék venni hogy negyedik éve tartozott Tomi hozzánk

Afféle családtag aki jól érzi magát s éli világát

Néha rámordul az ember nem mész a fenébe Tomi

Mindig itt csetlesz-botlasz lábam alatt egyszer orromraesem

Vagy nem hallgatsz kuss te komisz kutya éccaka van mit ugatsz

Amitől Tomi mordul még kettőt aztán elhallgat érti a szót

Tudja jól nem komoly ez csendesítve rezgeti farkát

Azt csóválja jó-jó értem önnek se kell úgy kiabálni

Tisztelt gazdám mit vár magamfajta kis pincsi kutyától

Emberlétére mint magasabb értelem tudhatná már igazán

Ösztön ez nálam hogy felriasztva éccaka így ugatok

Aggódó ösztön hogy bemászik valaki s megtámadja önöket

Már látom úgyis nincs baj most megyek vissza magamtól

Vackomra álmodni kolbászt és szájkosarat és simogatást

Rajongást és eszméletlen áhitatos szerelmet és gyűlöletet

Így csóvált és lihegett és morgott Tomi ha rákiabáltam

Vagy néha elszántan s végképp elkeseredve vissza is feleselt

Hogyha rosszkedvemben elkergettem mikor nekemugrott örömében

Vagy jókedvemben csúfolva én is ugattam vau-vau mint a kutya

Visszacsaholt bizony ilyenkor elképedve s felháborodottan

Hökkenve hátrált nekem ugrott füle reszketett mint a levél

S az volt írva tincsek alól kifeketéllő izgatott két szembogarába

Hogy ez már mégis csak példátlanul esztelen és gonosz ügy

Mért ugat ön hiszen ön nem kutya miért alázza meg így

Önmagában az embert s a kutyát bennem és azt hogy én ugatok

Hiszen ön jól tudja különben hogy nálam ugatás és verdeső farkam

Ugyanaz ugyanaz mint mikor ön kedvesen azt mondja szeeervusz Tomikám

Na gyere ide buta kutyám na gyere na azért ne egyél meg

Ugyanaz ugyanaz verdeső farkam és ájult lihegésem

Ugyanaz a szeretet csak felfokozva százezermilliószor

Mert nekem nincs egyebem én csak lihegéssel és csaholással

És kilógó nyelvvel és összeugrálva és vinnyogva és körbepörögve

Mint a tébolyodott én csak úgy tudom azt kifejezni

Azt a minden földi gyönyörnél mámorítóbb örömet

A szeretetnek és szerelemnek minden más ösztönt elsöprő viharát

Amit én érzek válaszul ami bennem válaszol a szeretetnek

Pirinyó kis derengésére mikor ön azt mondja nekem na jól van Tomi kutyám

Hogy túl éhségen s életvágyamon túl ujjongjak és ugatozzam

Itt vagyok itt vagyok itt vagyok halleluja ember-gazdám én uramisten

Itt vagyok itt vagyok engedd hogy meghaljak a szeretettől

Hát csak azért mondom nem szép játék csúfolni a csaholást

Ez reszketett és dobogott abban a bundapamacsban

Ami Tomi volt olyankor mikor én ugratva megugattam

(Csak még fenti szavaknál is zűrösebben és ködösebben)

Persze utána rögtön elfeledte ezt az egész haragkitörést

S hajlandó volt összenyálazni s szájábavenni egészen

Minden emberi lényt aki méltatta észrevenni személyét

Áradozó boldogságában nem azért hogy vérét igya mint a vadnak

Hanemhogy nyálával és testmelegével óvja s szeresse mint anya a kölykét

Aztán futott is már fontoskodva szaglászni a sarokköveket

Mintegy jelezve bocsánat azért én mégis csak kutya vagyok

Pálya és foglalkozás szerint és hivatalból és hivatásból

Más a kötelesség fajtámmal szemben és más megint a passzió

Szenvedély és szerelem egy magasabb eszme szimatja

Olyasféle mint önök számára a művészet meg a vallás

S mégis s mindezeken túl az volt állandó benyomásom

Hogy Tomi csöppetse elfogult az emberi fajta javára

Gyöngéinket jól ismerte s jellemünk furcsa hibáit

S külön-külön úgy bánt velünk ahogy jellemünk követelte

Tudta ha Gabi szól rá Tomi takarodj le az ágyról

Attól nem kell ugrani mindjárt elég ha úgy tesz mintha akarna

Gabi szórakozott nem is figyel egy verssor jár az eszében

Perc mulva majd odamegy és megsimogatja az ágyon

Ám ha Julis mondja na Tomi készülj most jön a fürdés

Már az ef betűnél ugorjon s bujjon a pamlag alá

Nem mintha ezzel el lehetne kerülni azt ami végzet

A gyűlölt szappant s az egész keserves csutakolást

(Amit egyébként férfiasan tűrt mint orvost az úri beteg

Akkor is ha különben nem nagyon hisz a tudományban)

De késleltetni lehet "csak idő miért az ember küzd s haladék"

(Ezt Shakespeare Brutusa mondta s egyebek közt Tomi is)

Pontosan tudta Tomi ki a jó ember nem büntetőjogi

Szempontból de igazán s ki a példásviseletű rosszember

Egyszer órákig várt a lift mellett egy bizonyos hölgyre

Akiről tudta hogy nagy kutyabarát s szereti felvinni a liftben

Nem lustaságból mert pillanat volt neki hat emelet

Gavalléros ravaszságból hogy az illetőnek örömet okozzon

Volt Tominak mindezen kívül sok bonyolult magánügye is

Főként nyáron mikor nyaraltunk Verőcén és a Balatonnál

Kettőre jól emlékezem az egyik egy Szuszi nevű

Ronda kis fekete szutykos és ostoba szuka volt ez volt a nagy szerelem

Emiatt állt ki harminc hímmel s szerzett véres sebeket

Másik egy nyafka és hisztérikus kis fehér úri dögöcske

Reménytelen ábránd mégis miatta hagyta el kétszer a házat

Reggel jött haza nem mert éccaka szólni hogy beeresszék

Sunyin és behúzott farkkal bűntudattal bujt el előlem

Jól emlékezett rá mit mondtam neki este Tomi ha elmész

Azzal a pincsivel zárva találsz mindent csavaroghatsz az éjjel

Ám ez is elmult Tomi fölött nem hagyott mélyebb nyomokat

Járt és kelt és futkosott s délben ha hozták a terítőt

Odaült a falhoz símulva mindig egy bizonyos ponton

Rezgetve farkát várt és figyelt minden mozdulatot

S csak akkor hagyta ott őrhelyét mikor már mindenki leült

Akkor jött közelebb megállt a székek előtt és nézett várakozón

S csak ha túlsoká nem vették észre vakkantott rosszaló hangon

A Verpeléti úton Tomit mindenki szólongatta szerette

Ő csak a farkával jelezte jó-jó tudom hogy ön kicsoda

Meg se fordult most dolgom van de ismerem és kedvelem önt

Bohémhírű kutya volt Tomi alapjában csakugyan az is volt

Néha hazulról a kávéházba szaladt el utánam

Ha kergettem visszafutott de a sarkon megállt és várt gyanakodva

Hátha meggondolom behívom egy feketére vagy csevegni kicsit

Bohém jóhiszemű szaglászó mindig kíváncsi bizalma okozta

Élete döntő és megrázó eseményét is tíz nappal halála előtt

Hogy elfogta a sintér s négy napot ült kutyabörtönben

Amire itt most bővebben kitérni egyrészt nem akarok

Másrészt mult héten őmaga referált erről a szombati lapban

Ami aztán történt én csak arról számolok itt be

Hazatérte után mindenki rögtön mondta s beszélte a házban

Hogy Tomi kedélyét döntően feldúlta a drámai lecke

Csendes lett és udvarias otthonülő nem szökdösött el

Ha közeledtem nem feküdt rögtön hátára szokás szerint

Hogy csiklandozzam amitől ínyét mutogatva röhögni szokott

Ülve maradt komolyan rámnézett aztán nehezen indult

Kétszer még ott volt lent az uccán a szép őszi derüben

Szaglászott is keveset de már nem kellett lármázni és könyörögni

Hogy tessék hazamenni ment bizony szó nélkül és szótfogadón

Harmadnapra reggel szólogatom valahogy hiányzott a hangja

Harmadszorra felelt a szekrény alól rekedt köhögéssel

Csalom elő nagynehezen jön vánszorog ül a sarokba

Hisz ez a kutya beteg vigyék át Farkas doktorhoz azonnal

Magam nem érek rá sietek rengeteg restancia aznap

Délelőtt tárgyalás ebéd Pesten este meghívás hajnalba lefekszem

Másnap újból a harc süket vagyok semmiről nem veszek tudomást

Harmadnapra (megint) kábultan ébredek tíz óra zúg a fejem

Hirtelen átnyilal agyamon ülök fel hé mi van Tomival

Jaj nagyságos ur mintha végét járná már csak szuszog az a drága

Azt mondja az orvos szopornyica vagy a tüdővel valami

Kapott injekciót én is borogatom ott fekszik a zugban

S már hozzák is be Tomit gyolcsbatakarva s mint egy törött cserepet

Letették ágyam elé s a pillanatban mikor fölébehajoltam

Mintha nem is véletlen volna a szomszéd lakás vékony falain át

Csend lett elhallgatott a rádió nyekergő reggeli muzsikája

Csend lett de nagyon csend mert a nedves rongyok hevederében

Tomi már alig pihegett hasa és álla kushadva elernyedt

Csak tompora rándult még kínosan mint egy eltaposott fejü

Nagy hernyó selyemhernyó ami már nem fog begubózni soha

Fekete hű szemeit is betakarta már valami vöröses lepedék

S a csendben perc mulva szóltam rá Tomi s magam is összeriadtam

Hogy milyen magasan s vékonyan s kámpicsorodva jött ki torkomból a hang

Tomin kis remegés futott át de a farkát már nem tudta felemelni

Füle mellé fektettem a tenyerem s ekkor elomló erőfeszítéssel

Utoljára még tenyerem öblébe belehajtotta néma fejét

Picit mozgott benne elhelyezkedett mint aki most végleg igy marad ott

S még éreztem amint átküldte ereimbe testének utolsó melegét

Tomikám súgtam mégegyszer s tulajdon hangomnak idegen

És távoli távoli és régfeledett muzsikájától most már kiszivárgott

Szememből a könny egyetlen csepp amitől egyszerre minden

Egyszerü lett és meleg és otthonos és érthető mint maga az élet

Most már értettem mit jelentett Tomi vad és haragos ugatása

Mikor azt magyarázta vele szavakon túl hogy nem az étel

S nemcsak az ösztöni érdek köti hozzánk hanem valami más

Tenyerembehajtott haldokló feje melyben már nem volt semmi kívánság

S szememben az a kis nedvesség egyszeriben összefolyott

S most én még e könny fanyar utóízével tünődő szemeimben

Mondom el önöknek bizony mondom nektek mit tudtam meg Tomiról

Mindazokon kívül amit ugyis tudni lehet egy pincsikutyáról

Bizony mondom semmi több ez az eltűnő semmi kis élet tenyeremben

Semmi több maga a tiszta szeretet és mégkevésbé kevesebb

Ugybizony az a bizonyos szeretet amit áhitatos önkívületben

S marcangoló harcokban szomjaz és áhit és keres az emberi lélek

Hogy égessen mint a csipkebokor s tátogjon mint Ferenc halai

Ime itt fekszik ilyen egyszerü és picike és tisztán ragyogó

Mint százezer mázsa szurokércből kilugozott rádiumaktivitás

Semmije sincs neki nincs esze és lelke sincs csak szeretet

Nincsenek gondolatok s már ösztönök se csak szeretet van

Élete sincs már nem is akar már élni csak szeretni akar

Ész nélkül lélek nélkül ösztön nélkül élet nélkül való szeretet

Bizony mondom magunknak is emberek ugye milyen jó volna

Szeretni tudom én szeretni akarunk egymást szeretni nem mimagunkat

Egymást és nem azt az unalmas én-valakit akihez láncol az élet

Jó volna szeretni ugye jó volna szeretni másvalakit nem sírni magunkért

Tudom jók vagytok gyerekek jók a gonoszságtól eltorzult lárva mögött

Várod már ugye várod gyilkosom várod már a halálom

Jó volna szeretni ugye jó volna szeretni de hogy sirsz, amig élek

Ugye várjátok már mind velem együtt hogy tudjatok végre szeretni

Meghalni ugye meghalni hogy szeressetek és sírjatok értem.