Az amerikai Akiták történelme kezdetben szorosan összefonódik a japán Akiták sorsával. Az 1603-as évektől kezdődően az Akita tartományban megrendezett kutyaviadalokon Akita Matagi-kat, közepes méretű medvevadász kutyákat uszítottak egymás ellen. 1868 után Tosa-val és masztiffokkal keresztezték őket, amelynek eredményeképpen méretük jelentősen megnövekedett, és a Spicc fajtákra jellemző tulajdonságok fokozatosan elhalványultak. 1908-ban törvény tiltotta be a kutyaviadalokat, ám az addigra széles körben megkedvelt fajta, mint nagytestű japán kutya tenyésztése tovább folyt. Az elért sikerek elismeréseképpen 1931-ben kilenc különösen kiemelkedő egyedet nemzeti kinccsé nyilvánítottak.
A második világháború idején, 1939 és 1945 között elterjedt szokássá vált, hogy kutyák bundáját katonai ruházat céljára használták fel. Az alapanyag-utánpótlás folytonosságát biztosítandó, a rendőrség a rendészeti és katonai célokra használt németjuhászokon kívül az összes kutya beszolgáltatását vagy befogását rendelte el. Egyes akita-rajongók azzal próbálták meg kijátszani az új törvényt, hogy kedvencüket németjuhászokkal keresztezték.
A világháború végére számuk drasztikusan megcsappant. Három, egymástól jól elkülöníthető változat alakult ki: a Matagi Akiták, a harci Akiták, illetve a németjuhász-Akiták. A három különböző, mégis egy néven futó változat létezése komoly problémákhoz, félreértésekhez és káoszhoz vezetett.
A világháborút követő, a fajtatisztaság érdekében végrehajtott restaurációs törekvések legnépszerűbb szereplője az átmenetileg komoly hírnévnek örvendő Kongo-go volt, a Dewa-vérvonal képviselője. A Dewa-vonal Akitái masztiff és németjuhász tulajdonságokkal rendelkeztek. A távol-keleti szolgálatból hazatérő, az Akitákat olyannyira megkedvelő amerikai katonák tucatjával vitték őket magukkal az Egyesült Államokba.
Az intelligens, környezetükhöz remekül alkalmazkodó Dewa-Akiták lenyűgözték az amerikai tenyésztőket, amelynek köszönhetően számuk és népszerűségük hirtelen az egekbe szárnyalt.
Az Amerikai Akita Klubot (Akita Club of America, ACA) 1956-ban alapították. Az Amerikai Ebtenyésztők Egyesülete (American Kennel Club, AKC) 1972. októberében ismerte el hivatalosan a fajtát, vette fel a tenyészpéldányok listáját és kezdte el megszervezni a tenyésztőknek oly fontos megjelenési és megmérettetési lehetőség, a kiállítások egész sorát. Az AKC és japán megfelelője, a JKC (Japanese Kennel Club), ebben az időben még nem rendelkezett kétoldalú egyezményekkel egymás pedigré-rendszerének elismerésével kapcsolatban, így nem nyílt lehetőség arra, hogy japán vérvonallal frissítsék az amerikai állományt. Ennek következtében az amerikai és japán Akiták között jelentős eltérések alakultak ki. Ősi otthonuktól elzárva tulajdonképpen egyedi, csak az Egyesült Államokra jellemző fajtává alakultak, 1955 óta változatlan tulajdonságokkal és jellemzőkkel. Nem úgy japán társaik, amelyeket időközben Matagi Akitákkal kereszteztek, hogy így kíséreljék meg az ősi, tradicionális japán fajta helyreállítását.